Ma reggel filmsztár vagyok otthonkában Újpesten, délelőtt pedig benne leszek a tévében. Hiába is, mióta nem vagyok közszolga, valahogy az élet is jobban létrehozza számomra a maga élményét!
Van abban valami különös báj, ahogy a kedvünkért kiürítik a sípályát, evakuálják az utolsó kisgyereket is, félig leoltják a villanyt, bezárják az objektumot, majd felhúzott szemöldökkel végig mérnek minket és nagy levegőt véve, óvatosan megkezdődik a síoktatás.
- anya, mi az a valentin nap? - egy olyan nap, amikor azok, akik szeretik egymást, mindenféle kedves üzeneteket küldözgetnek egymásnak vagy szív alakú sütit sütnek, ilyenek. - és te kinek üzensz? - én senkinek, nem mindenki ünnepli meg ezt a napot és mi pont nem ünnepeljük. - na jó, de ha megünnepelnénk, akkor kinek üzennél? - apának, nem? - neki nem ér! (hangosan nevet a képtelen ötleten.) hát ti már összeházasodtatok!
- kiss jános altábornagy, szerezzünk neked is egy lézerkardot? - persze, kislány. - de akkor el kell mennünk egy mcdonald's-be. - mcdonald's? az meg mi? - hát, az egy étteremféleség. - igen? és mit lehet ott enni? pörköltet lehet? - lehet! van ott pörkölt, meg muffin! és van az is, tudod, az aminek két neve van! amiben van ketchup meg uborka is! customer! - kislány, amennyire én tudom, az inkább hamburger. - akkor három neve van! customer... (gondolkodik.) meg mi is az, amit mondtál? - hamburger. - ez az, hamburger! meg herkentyűburger! ez a három neve van. tudod, kiss jános altábornagy?
finci áll a zuhany alatt. - anya, ezentúl a fürdőkádból is egyedül fogok kiszállni! - nahát, finci, te ilyen nagylány lettél? - úgy látom, hogy már akár felnőttnek is beállhatnék, csak még nincs kedvem dolgozóba járni.
Akkor, ahogy megállapodtunk, kezdjük meg az intenzív felkészülést, hogy biztosan meg tudjunk felelni az új kihívásoknak és mi is kitolhassuk az emberi teljesítőképesség határait. Addig is, egy oktatófilm.
Ugyan más terület, de azt gondolom, a pszichés felkészülés is nagyon fontos, és kell, hogy az embernek legyenek példaképei! Igaz?
finci: - anya, azért kaphatnék még egy kis nárciszt? én: - tessék?! finci: - nárciszt, van a táskádban! én (döbbenten): - az én táskámban? nárcisz? finci: - igen, tudod, akkor vetted, amikor a banditát fodrászhoz vittük és ordított. én (megkönnyebülten): - jaaa, smarties!
